Veszprém

 

Veszprém, 200 néző. Vezette: Horváth, Török, Benedek.

Veszprém: Vertetics 2, Novák, Kámán 23/12, Körtélyesi 20, Takács 6. Csere: Blaskovits 11, Simon 3, Sipos 7/3, Kováts, Herbel, Oltárczy 10/6, Szeifert 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.

Fehérvár: Molnár 2, Brbaklic 13, Markovic 26/6, Czirbus, Lévi 4. Csere: Nyulász 7, Orczy 5, Adegbite 4. Vezetőedző: Blahó Barnabás.

A felek hibákkal és pontatlanságokkal vezették fel a párharcot, az elején kevés jel utalt arra, hogy az esélyesebb hazaiak hovatovább az első negyedben pontot tesznek a lényeges kérdésekre. Ahogy ígérték, komolyan vették a találkozót, s tudásbeli fölényüket kihasználva öt perc alatt tekintélyes előnyre tettek szert (11-0). Szigorúan védekeztek, remekül dobtak, önbizalomtól duzzadva, időnként a szurkolók kedvébe is jártak – olley oop figurák is előkerültek a cilinderből. A gyűrűtől való távolságot sehogy sem találó vendégek nem akartak ocsúdni a kezdeti sokkból, abban az időben teljesen alárendelt szerepre voltak kárhoztatva (17-2). Hiába kértek időket, rendre rossz döntéseket hoztak, a támadásaik csődöt mondtak, miközben a hatalmas előnyben lévő Kámán Tamásék úgy mozogtak a pályán, mint hal a vízben (22-2). Az elbizonytalanított, alacsonyabb súlycsoportot képviselő ellenfél később – némi túlzással – az életben maradásért játszott, de a szépségbe néha már „belehaló”, néhány elemet túlcifrázó Vertetics Ádámék ekkor is rájuk erőltették az akaratukat (35-12). Mérész-edző a privilégium birtokában bátran forgatta gárdáját, a pontvadászatban eddig kevesebb szerepet kapott tanítványai pedig éltek a bizalommal. Blaskovits Balázs és Oltárczy Máté gondoskodott arról, hogy a derbi a vetélytárs éledező igyekezete ellenére is tükörsima maradjon (42-12). Pedig a mieink koncentrációja akkor már messze volt a tökéletestől. A nem túl izgalmas összecsapáson mindazonáltal Körtélyesi Gergely és Kámán Tamás volt az éllovas két kulcsembere, ha ők kemény és gyors ritmusra váltottak, óriási különbség mutatkozott az együttesek között (53-18).

Miként arra számítani lehetett, a tökéletes első félidő után előbb egy, majd két fokozattal kapcsolt lejjebb a labda- és lepattanó-szerzésben is dominált listavezető – s ez nagyban rányomta bélyegét a „csata” későbbi alakulására. Nyilván nem fenyegette veszély a papírformát, azt hogy Kováts Viktorék megőrizzék makulátlan mérlegüket a ligában, ám az elbizonytalanított és sokáig tanácstalan ellenfél kezdett magához térni (57-25). Néha úgy tűnt, a pályán lévő egyetemisták már csak szórakoznak, míg a kispadon ülő társaik tapsoltak, mosolyogtak és viccelődtek. Ám még így is nőtt a riválisok közötti differencia, iskolajáték zajlott a parketten (68-30). A záró felvonásban nem a megbeszéltek szerint teljesítettek a bakonyiak, akiknek – miután negyvenpontos vezetésért is mehettek –, megtört a lendületük (72-41). A rutintalan vetélytárs sportolói jelezték: ha hagyják őket, szép megoldásokra is képesek, főként a szerb Luka Markovic hozott jó döntéseket. Közben a hazaiak védekezése teljesen fellazult, s elől is mind rosszabb dobóformát mutattak (77-48). Persze ezért nem lehetett különösebben megdorgálni a veszprémieket, mert addig pompásan teljesítettek, a már tét nélküli játék viszont nem volt kedvükre való, mondjuk ki: leeresztettek, nem szaggatták az istrángot (80-59). A felzárkózott fehérváriak ugyanakkor köszönték szépen, hogy nem végezték ki őket, "csak” huszonhárom ponttal lettek megverve.

Mérész Csaba: Hamar eldöntöttük a találkozó sorsát, míg a történéseket végig kontrolláltuk. Egy pillanatig sem forgott veszélyben a megérdemelt sikerünk. Azt ellenben sajnálom, hogy az utolsó negyedben kiengedtünk, felsegítettük a padlón lévő ellenfelet. Ennél több van bennünk, amit az előttünk álló nehéz decemberi fordulók során bizonyítanánk.

 

Fotó: foto24.hu